Kíváncsi voltam a Sony új "komoly", felső kategóriás, ultra-zoom kompaktjára, mivel sok sikeres kisebb kompakt, illetve a legendás F-717 után az F-828 legalábbis kétes sikerei miatt mind a Sony, mind a Zeiss név némileg megkopott, és várható volt egy drasztikusabb lépés ennek orvoslására.

A digitális fényképezőgépek történetében mérföldkőnek számító EOS 300D bemutatásával jelentős sikereket ért el a Canon. Ezt nyilvánvalóan nem nézhette tétlenül a Nikon sem. Lássuk, hogy sikerült a nagy rivális válasza, a D70!

Az elsőre szemet szúró "7.1 megapixel" felirat természetesen azonnal elveszi az ember életkedvét. A gyakorlat tökéletesen igazolja, hogy a kategória célközönségének 4 megapixel mindenre elég, azonban a marketingesek nagyon jól tudják, hogy pont ez az a réteg, ahol mindenki eggyel jobbat akar, mint ami a szomszédnak van.

Az Olympus SP-350-es kompakt méretű digitális fényképezője komoly manuális beállításokat kínál, s mivel külső vakut is lehet csatlakoztatni hozzá,  igényesebb hobbifotósoknak is jó választás lehet, ha nem fontos számukra a mozgóképrögzítés.

A gép fogása az egész kellemesre sikerült markolatnak köszönhetően kategórián belül a jobbak közé tartozik. A zoom kar és az exponáló gomb jó helyre került, minden helyzetben kényelmesen elérhetők. A meglehetősen nagy vakut az objektívhez kissé közel, a vázba építették, de meglepő módon a vörös szem effektust mégis kiválóan redukálja.

A Panasonic LZ szériája jelenleg egyeduralkodó saját alkategóriájában a kompakt gépek között. A hatszoros optikai zoomos, stabilizált objektív egy relatíve kicsi, egyszerűen kezelhetõ vázon gyakran komoly dilemma elé állítja a vásárlót.

A Canon 7,1 megapixeles zsebkompaktját első látásra megszerettem, és még a képminősége is tett arról, hogy fájó szívvel adjam vissza a teszt végeztével.