Teszteltük a tíz megapixeles Panasonic Lumix LX2-t, a cég második, szélesvásznú képarányt használó kameráját. Az unikumnak számító típussal elégedettek lennénk, ha nem produkálna elődjéhez hasonlóan túlságosan zajos fotókat.

Ez eddig a Sony nem büszkélkedhetett digitális tükörreflexes fényképezővel, így hát megvásárolta magának az éppen eladó KonicaMinolta fényképező üzletágát, amiről viszont már elmondható, hogy rendelkeztek ilyen irányú fejlesztésekkel.

Kiváló ár-érték arányával nagy sikert aratott FZ30, mellyel nem akármilyen mércét állított saját magának a távol-keleti gyártó. Most itt az utódja, a Panasonic DMC-FZ50-es típusának személyében, aminek természetesen az előd sikerességét kell felülmúlnia. A kérdés már csak az, vajon az a néhány változtatás, amit fellelhetünk a fényképezőben, elegendő lesz-e a vásárlók megnyeréséhez.

A Kodak EasyShare Z612 szokatlan formavilága azonnal felhívja magára a figyelmet, és a rengeteg beállítási lehetőség elősegíti a kreatív fotózást. Sajnos összességében mégsem elég meggyőző az ezüstszínű kütyü.

Sikeresen csatlakozott a Sony a kompakt ultrazoom kategóriához a H1-es gépével. Ennek folytatásaként elkészítette a H2 és H5 típusokat, melyek már kettéválasztják ezt a vonalat: a H5 picit okosabb, ügyesebb, a H2 viszont ennek kompenzálására olcsóbb, lehetőséget kínálva mindazok számára, akiknek nem olyan fontos, hogy milyen felbontású a gépük, vagy hogy mekkora a kijelző átlója.

Mindössze négy megapixeles a Canon belépőszintű digigépe, a PowerShot A430, mégis remek képeket készít és sokáig bírja elemcsere nélkül.

Ha jobban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy ez a gép bizony - ismét - egy kicsit eltérő, kicsit különleges, kicsit más, mint amire számítottunk. Ugyanis egy 5,8x-es átfogású, zoom- és fókuszgyűrűvel szerelt objektívvel ellátott, 8 megapixeles kameráról van szó, ami biztosan nem a külsejével fog hódítani.