Ezt az előadást vártam leginkább, mikor nem műszaki adatokkal és a fényképezőgép felépítésével tömték a fejünket, hanem végre az a téma került terítékre, amely a legjobban érdekel. Ráadásul igen élvezetes órát ülhettem végig, az oktató előadásmódja és mentalitása Floydra, kedvenc tévés szakácsomra emlékeztetett.

Az előadáson nem azt tanultuk meg, hogyan kell természetfotózni. Állatrendszertannal foglalkozunk, valamint azzal, hogyan kell viselkedni a természetben. Az előadó olyan átéléssel és humorral fűszerezve adta elő a száraz tananyagrészeket is, hogy az óra minden percét élveztem, még akkor is, ha ezeket már egyszer tanultam a főiskolán állattan órán.

Bevezetésképp belevágtunk a rendszertanba. A különböző törzsek, osztályok képviselőinek megismerése (kivetítő) közben számtalan érdekes információkkal gazdagodott tudásunk. Eddig például nem tudtam, hogy a növényevő poloskák mindig büdösek, a laposférgeknek olyan a szemük, mint Miki egérnek, és ott ürítenek ahol esznek, a darazsat pedig ne csesztessünk, ha izzadtak vagyunk, ugyanis a csíkos kis állatkát az emberi izzadságban lévő vajsav ingerli támadásra.

Az állatok élőhelyeit érdekes képeken figyelhettük meg, és megtudtuk, hogy a telepített erdőkben az aljnövényzet gyom, szinte alig él ott állat, oda nem érdemes menni, ha állatokat szeretnénk fotózni. Annál inkább a vizes élőhelyekre, azon belül is a tavak környékére. Pálinkázás után pedig érdemes kénes forrást keresni, az segít túlesni a másnaposságon - tudtuk meg az előadótól.

Beszélgettünk még az állatok szerepéről, a természetvédelemről, nemzeti parkjainkról és a nemzetközi egyezményekről, amelyek a természet védelmében köttettek és számos ország csatlakozott hozzájuk. Az állatkertek szerepéről és funkciójáról is tanultunk.

A legizgalmasabbak azok az érdekességek voltak, amelyeket egy-egy állatról tudtunk meg, például hogy a cselőpóknak fájdalmas a csípése, csakúgy, mint az öves szkolopendrának, illetve amelyik skorpiónak zömök, erős ollója van, annak gyenge a mérge, amelyik viszont gyenge, keskeny ollóval rendelkezik és sárgás a színe, annak erős mérge van. A lepkékkel kapcsolatban azt véstem fel, hogy célszerű hajnalban fotózni, amikor még hűvös van és az állat lassú. Ez igaz egyéb állatokra is, például a hüllőkre. (Használ az is, ha a fotózni kívánt állatot egy kis időre hűtőtáskába tesszük, így lelassíthatjuk őket.)

Megtanultuk azt is, hogy évszakonként milyen állatokkal találkozhatunk, mit érdemes fotózni. Volt olyan társam, akit nem érdekel a természetfotózás, a növények és az állatok, és a lenyűgöző előadás ellenére szinte végigunatkozta az előadást, a mellettem ülő lány például könyvet olvasott, de voltak néhányan, akik a szünetben egyszerűen leléptek.

Rosszul tették, az előadás második felében gyakorlati útmutatót kaptunk, többek között arról, hogy milyen ruházatban menjünk természetfotózni és milyen felszerelésre lesz szükségünk a terepen. Felhívták a figyelmünket a fotósra leselkedő veszélyekre és azok elhárításáról is tanultunk. A megelőzés egyik lépése, hogy soha nem szabad egyedül menni természetfotózni.

Tovább a következő bejegyzéshez...