Ajánlat

SG.hu Hírmagazin Hírek, termékismertetők

A Nikon Coolpix P6000 nyilvánvalóan nem abba a kategóriába tartozik, ahol sok riválisa akadna a piacon, ugyanis nem az ilyesfajta, igényes kompaktok vezetik az eladási listákat, és a gyártóknak sem ezek hozzák az igazi nyereséget. Ebből adódóan csak a vezető márkáknak akad néhány ilyen jellegű modellje (Pl. Canon G10, Panasonic DMC-LX3, Sigma DP1). Azonban - sokak örömére - kétségtelen létjogosultsága van a nagytudású kompaktoknak: egyrészt sok fotós szeretne egy ilyesmit látni táskájában az SLR szett mellett, másrészt sokaknak egyetlen fényképezőgépként is tökéletesen megfelel egy ilyen gép. Mindkét kategóriába tartozókat az motiválja, hogy meglehetősen elégedetlenek az olcsóbb kompaktok által nyújtott képminőséggel, valamint manuális funkciókat és zsebben hordozható gépet szeretnének.

Kívülről

Tesztgépünk kívülről lényegében egy téglalap alapforma, erre vannak ügyesen ráhelyezve a különféle - főleg funkcionális - szerkezeti és díszítő elemek. A gépen uralkodó fekete színt a visszafogottan mértékletes króm részek, valamint néhány fehér felirat töri meg. Az összhatásnak köszönhetően kívülről komoly és értékes gépnek hat a kis Nikon. Méretéhez képest feltűnően kényelmes és stabil a fogása. Ez köszönhető a megfelelően vastag markolatnak, melyet mindkét oldalról nagyon jól elhelyezett tapadós gumi borít. Egykezes alkalmazásnál stabil fogás mellett lehet zoomolni és exponálni. A gép háza teljes egészében fém, pontosabban magnézium, melynek stabil, tömör hatása van. Nyilván nem véletlen, hogy érzetre az SLR gépekre emlékeztet.

A gép használata és kezelése szintén kicsit az SLR világot idézi: módtárcsa felül, mely mellett a vezérlőtárcsa található a különféle értékek beállításához, a legfontosabb kezelőgombok pedig a képernyő bal oldalán sorakoznak. Ha két kézzel fogjuk meg a gépet, lényegében minden létező kezelőszerv kézre esik. Ergonómiailag tehát a márkához méltóan fejlett gép a Coolpix P6000, mellyel kellemes fotózni, és 107 x 65,5 x 42 mm-es külső méretével és 240 g-os súlyával tényleg nem okoz gondot a hordozása.

Kijelző, kereső

A gép hátulján lévő 2.7 collos, 230 ezer pixeles kijelző elég nagy, megfelel a mai technikai szinvonalnak. Fényereje kevés fénynél a komponálás megkönnyítése érdekében automatikusan erősődik, vagyis alkalmazkodik a külső körülményekhez. Maga a képminőség még megfelelő, nem tartozik a legjobbak közé: a színek kiegyensúlyozottak és korrektek, de mégis valahogy kicsit fakók, élettelenek. A képernyőt nézve nem lehet eléggé érzékelni a színek szépségét és teljes skáláját, komponáláskor tehát érdemes kikacsintgatni a valóvilágra, hogy pontosan tudjuk mit is fotózunk. Ez természtesen csak az aktuális technikai színvonalhoz képest igaz, mivel az utóbbi években igen sokat fejlődtek az LCD kijelzők nemcsak méretben, de felbontásban, részletességben is. Ami még feltűnt, hogy a képfrissítés sem az igazi. Mozgás közben a látvány olyan mint egy agyonterhelt számítógép grafikus felülete, ami már furcsa ebben a kategóriában.

Ezzel szemben nagyon éles szögből is jól látható a kijelző, és mivel nem kihajtható, ez nagyon jó hír. Közepes fényben megfelelő a fényereje, ami szükség esetén növelhető. Természetesen erős napsütésben a kijelző már nemigen használható, azonban a gépen van átnézeti kereső - amire a fotós egyébként csak végszükség esetén fog ráfanyalodni, ugyanis kicsi, sötét és persze teljesen más kivágást produkál, mint ami végül a fotón meg fog jelenni. Ettől függetlenül vészmegoldásnak mindenestre jól jön.

Sajnálatos, hogy hisztogramot nem lehet megjelentetni a képernyőn, pedig ebben a kategóriában ott lenne a helye. Összességében véve a helyzet nem vészes, a kijelző jól használható, de tény hogy a konkurrencia környékén akad ennél jobb kijelző is.

Menürendszer, üzemmódok

A gép menürendszerét kicsit szokni kell, illetve nem árt végigmenni a használati utasításon annak érdekében, hogy minden apróságrúl tudjunk. Kicsit következetlen megoldás, hogy a különféle beállítások nyugtázása nem egyformán történik, helyenként az "OK" gombot, de van ahol a "Menu" gombot kell alkalmazni. Furcsa az FN" (Function) műdödése is, ami alaphelyzetben az ISO érzékenységet szabályozza: lenyomva kell tartani, majd a megfelelő beállítást a vezérlőtárcsával lehet kiválasztani. Ezt a műveletet tehát kizárólag két kézzel egyszerre lehet elvégezni.

Ezzel szemben dícséretes, hogy maga a menü elég nagy mértékben testre szabható. Mivel ilyen gépet nem sűrűn cserél az ember, ezek nem jelentenek komoly gondot, és ha már megszoktuk a gépet, kezelése magától értetődő és gyors - nem tucatgépről van tehát szó. Talán mondanunk sem kell, hogy manuális módokból teljes választék van a P6000-esen

A gép és a menürendszer működése, minden végrehajtott művelet - vélhetően az új Expeed processzornak köszönhetően - a mai szintnek megfelelően gyors. A hangsúly a megfelelő" szón van, és bár nehéz ezzel kapcsolatban komoly megállapítást tenni, mégis úgy tűnik, létezik ebben a kategóriában pergőbb működésű gép is: tesztgépünk amolyan nyugodt, egyenletes mozgású darab. Szerencsére a 2,6 másodperc bekapcsolási idő ezzel szemben nem rossz teljesítmény, tehát a gép hamar életre kel és akcióra kész.

A gép élességállítása automatikus módban meglehetősen jól szerepelt. A kontrasztérzékelős TTL rendszer gyors és pontos, és ami a legjobb, szinte minden körülmények között egyformán teljesít. Nagyon megbízható és fotózás közben nem okoz meglepetéseket vagy kellemetlenséget. Az AF lámpa jól működik kevés fényben is, de ha muszáj kikapcsolnunk, akkor sem téved el teljesen a gép: ilyenkor persze tovább tart a művelet, de a legtöbbször így is képes a szerkezet megtalálni az élességet.

A szokásos fókusz módokon kívül találunk a gépben arcfelismerő funkciót is - igaz, ma már ez is szokásosnak, vagy még inkább kötelezőnek mondható. A rendszer ez esetben maximum 12 emberi arcot képes felismerni, melyeket a képernyőn bekeretez. A dolog működik, de megvannak a korlátai; nem véletlen hogy a technika ezen vívmánya egyelőre nem népszerű. Abban az esetben, ha modelljeink nem mozognak - tehát csoportkép készítésekor - végül is jó, bár ilyenkor a hagyományos autofókusszal sem volt eddig semmi probléma. Azonban az embernek mint élőlénynek az az egyik tulajdonsága hogy mozog. A normál életkörülményekben történő eseményeket viszont a rendszer képtelen megfelelően követni, állandó késésben van.

Ehhez párosul még abbéli hiánya, hogy az arcot lényegében csak szemből képes felismerni, tehát ahogy mozog a gyermek vagy bárki aki le akarunk kapni, a felismerést jelző keret hol megjelenik, hol eltűnik. Ezért az arcfelismerési automatika használata normál fotózáskor a gép részéről gyakorlatilag egy foyamatos keresgélés, és az ember a képernyőt nézi, mikor exponálhat. Lényegében tehát az automatika kedvéért kell rászólni a gyerekre: állj meg kisfiam, le akarlak fotózni - ami ugye abszurd dolog.

Mivel a hagyományos autofókusz nagyon jól működik a kis Nikonon (követő módban is), jelenleg még ez a megoldás. Hozzá kell tenni, hogy a processzorsebességek és szoftverek fejlődésével az arcfelismerő automatika is felfejlődhet egy megfelelő színvonalra - persze csak abban az esetben ha a gyártók fejlesztésre érdemesnek találják.

A manuális beállítás már kicsit körülményes. A rendszer aktivizálásához először a menüben kell egy beállítást elvégezni, ez után használható csak a rendszer. Igaz ugyan, hogy a képernyő bal oldalán van egy erre szakosodott különálló MF" gomb, azonban amint elengedjuk, nem történik semmi: a kézi élesség állítás két kézzel történik, bal kézzel az MF" gombot nyomva tartva, eközben jobb kézzel a vezérlőtárcsával szabályozva az élességet. Azonban további probléma, hogy bár ilyenkor a képernyőn kinagyítva jelenik meg a kép, annak felbontása nem alkalmas az igazán precíz beállítások elvégzésére, és ebben az átnézeti kereső semmit nem segít.

A Nikon Vibration Reduction" (VR)-nek nevezi az optikai képstabilizáló rendszert, ami jelen esetben egy lencsetag eltolására alapszik. Csupán két állása van: ki és be, de ez elégnek is tűnik, mert nagyon jó szolgálatot tesz. Manapság ebben, sőt szinte már a kisebb kategóriákban is kötelezővé vált az optikai képstabilizálás, ami nagyon jó. A gépen találunk HDMI kimenetet, és kellemes meglepetés, hogy az alapcsomagban találunk egy "HDMI Kit" nevezetű csomagot, melyben egy HDMI kábel, valamint egy távirányító is található, mellyel a fényképezőgép felvételi és lejátszási funkcióit vezérelhetjük.

Active D-lighting: így nevezik a Nikon dinamika növelő technológiáját, ami alapvetően nem újdonság, hiszen a nagyobb kategóriás és DSLR Nikon gépekből ismerősen cseng, csak "Active" nélkül. A rendszer ugyanúgy a kép sötét részein fejti ki hatását, jelen esetben azonban a folyamat már a képfeldolgozáskor végbemegy (erre utal az "Active" szó), a korábbi verziókkal ellentétben, ahol utólag, a kép elkészítése után lehetett alkalmazni. Három fokozatban használható, és igen jótékony hatással van a dinamikára, kompenzálván az alkalmazott technika korlátait.

GPS: a kevés számú konkurrenciát jelentő géppekkel ellentétben a Coolpix P6000-ben GPS modul is található. Ahogy ismeretes, használatával az elkészített képek EXIF adataihoz a GPS koorinátákat is odabiggyeszti a gép. Ezek a különféle térképészeti, vagy földrajzi szoftverek segítségével sokoldalú alkalmazást tesznek lehetővé. A gép ebbéli tudása bizonyos speciális felhasználás esetében tehát nagyon hasznos lehet, egyébként maximum érdekesség.

Feltűnő, hogy egy normál GPS készülékhez képest a Coolpix P6000 GPS modulja nem valami érzékeny. Beltéren bizony gyakran gondot okoz neki a műholdak érzékelése, de városi környezetben sem hibátlan a működése. Ilyenkor természetesen nem kerülnek GPS koordináták az EXIF adatok közé. Fontos továbbá megjegyezni, hogy használata igencsak energiaigényes, tehát jócskán igénybe veszi az amúgy sem fényesen szereplő akkumulátort.

Ethernet: a gép alján lévő LAN csatlakozó segítségével a Coolpix P6000-et egy egyszerű mozdulattal rá lehet csatlakoztatni az otthoni routerre (már ha van). Kábel keresgélés, a router hátulján való babrálás után a mai elkényeztetett emberben az első ami felmerül, mennyivel jobb volna ha WiFi lenne a gépben. A gép ebbéli tudásának nagyon meghatározott és leszűkült irányultsága van, ami a Nikon webes szolgáltatásához kötődik. Csatlakozás után - ha minden rendben megy és nincs szükség speciális beállítások elvégzésére a hálózatunkon - a gép az ingyenes "My Picture Town" internetes oldalra kapcsolódik, lehetőséget biztosítva képeink feltöltésére, tárolására és megosztására. Ez meglehetősen ügyes dolog, más kérdés, hogy az igényes felhasználók közül, akik haladó szinten fotóznak és megvannak a saját fotó mentési és archiválási módszereik, hányan fogják használni ezt a lehetőséget.