Ajánlat

SG.hu Hírmagazin Hírek, termékismertetők

A Sony DSC-H10 lényegében a korábban tesztelt Sony DSC-H50 kistestvére, mely kellemes csalódást okozott. A H10 szintén az ultrazoom kategóriába tartozik, leglényegesebb különbség a két gép között a külső méret. Ezért izgalmas azt vizsgálni, hogy a csökkentett fizikai méretért milyen árat fizet az, aki a H10-et választja.

Kívülről

Külső megjelenését illetően valószínűleg leginkább a szubjektív megitélés dönti majd el, kinek tetszik és kinek nem. Elődjével, a H3-al (nem csak kívülről) majdnem megegyezik. Kétféle színben kapható a DSC-H10: ezüst színben kicsit komolytalan látványt nyújt, a fekete szín viszont sokkal határozottabb és jobb megjelenést biztosít a gépnek.

A gép úgy néz ki, mintha egy téglatest alapformára lennének ráaggatva innen-onnan az olyan szükséges részegységek, mint az optika, a markolat vagy a vaku. A bekapcsoláskor kiemelkedő optika jót tesz a külsejének, így már sokkal jobban emléketet egy fényképezőgépre; igaz, ilyenkor érdemes vigyázni rá mert az optika elég sérülékeny. Ezen segít a rászerelhető hatalmas árnyékolóernyő, ami kétségkívül hasznos, azonban a kis gépnek egy kicsit groteszk külső hatása lesz tőle. Kívülről - legfőképpen fekete színben - összességében véve igényes és szép a Sony DSC-H10 megjelenése, kellemes hordozni, együtt élni vele.

A jó hatást fokozza, hogy annak ellenére, hogy teljes egészében műanyagból készült, nagyon jó minőségű a kidolgozása. Ilyen szempontból érthetelen módon egy fokkal meg is előzi nagyobb testvérét, a korábban tesztelt DSC-H10-et. A gépet megfogva, megnyomkodva tömör, masszív benyomást kelt és nem található rajta a nagyobb tesvér esetében tapasztalt föccsöntés miatti sorja. A gépen minden mozgó elem, ajtók, gombok, vaku szépen, igényesen működik. Minőség szempontjából tehát keresve sem találtam hibát a kis Sony-n.

A gép fogása kitűnő. Az elöl kidudorodó, határozott formájú markolatnak és a hüvelykujjnál lévő ujjtámasznak köszönhetően a középen fent elhelyezkedő lejátszás gombon kívül a hátlapon egykezes használat mellett minden gombot és kezelőszervet működtetni tudunk. Hüvelykujjunkkal akár a módtárcsát is tudjuk forgatni. A kiváló fogáshoz kis méret (106 x 68.5 x 47.5 mm) és csekély súly (265 g) párosul, tehát kellemes és egyszerű hordozni és használni a gépet.

A hátlapon a nagy, 3 collos kijelző uralkodik, mellette helyezkednek el szerényen a gombok, kezelőszervek. A Sony rendszeréhez híven a szokásos irányítógombok és OK gomb mellett találjuk a Menu és Home gombokat, melyeket van aki szeret, van aki nem. A zoom gombot használva megfelelően finoman, félig lenyomva lassan, teljesen lenyomva gyorsan zoomolhatunk. Az exponálógomb szintén jól van elhelyezve, sőt, a mellette lévő Power gomb is jó, mivel kialakítása annyira különbözik az exponálógombétól, hogy lehetetlen összekeverni a kettőt.

Ergonómiailag egyébként egyetlen hibát észleltem: kétkezes használatkor előfordulhat, hogy bal kézzel letakarjuk az autofókusz lámpát, ami a gépet szemből nézve a jobb felső sarokban van. Erre sajnos oda kell figyelni. Összességében a Sony DSC-H10 egy kicsit különleges, igényes külsejű, és nagyon stabil fogású fényképezőgép.

A gép oldalán lévő ajtót kinyitva kiderül, nem szabványos USB aljzattal van dolgunk, tehát csak a tartozék speciális Sony kábelt használhatjuk. Előnye, hogy egyetlen aljathoz tarozó kábelen rajta vannak az USB és a video kimenet csatolakozók, tehát csak egyetlen kábelt kell magunkkal hordozni. Komoly hátránya viszont, ha elveszítjük vagy ha csak véletlenül otthon hagyjuk, nem tudjuk fényképezőgépünket sem számítógéphez, sem televízióhoz csatlakoztatni. A tartozék kábelnek van egy másik hibája is, hogy nem HDTV kompatibilis, tehát ha élvezni szeretnénk a nagyfelbontást, vásárolnunk kell a géphez egy opcionális kábelt vagy dokkoló állomást.