Ajánlat

SG.hu Hírmagazin Hírek, termékismertetők

A kisméretű kompakt gépek kategóriájában akkora a választék, hogy az szinte már orgiának nevezhető. Az ilyen gépek döntő többségét azonban főként a kis szenzorméret okozta problémák miatt komolyabb fotós nem használja. Eközben sok fotósban megfogalmazódik, miszerint sokszor jó lenne egy zsebben hordozható gép, melynek képminősége és jellege a DSLR gépünkéhez képest is legalább elfogadható. Nem sok ilyen gépet lehet kapni a piacon, de az egyik ilyen lehetőség a Panasonic Lumix DMC-LX3.

Kívülről

A DMC-LX3 követi elődei (LX1 és LX2) hagyományait, minden aktuálisan uralkodó Panasonic-os stílusjegyet magán hordoz: komoly hatású szögletes ház, egyenes vonalak. A Panasonic kompaktok legtöbbje a felületes szemlélő számára megtévesztésig hasonlít egymásra, a DMC-LX3-t mégis viszonylag könnyű megkülönböztetni társaitól. Komolyabb gép lévén a tervezők ügyeltek arra, hogy ennek megfelelően lehessen a gépet beazonosítani. Kitolt optikával, nyitott vakuval elölről nemcsak komoly, de kicsit régimódi stílusa is van a gépnek.

A gép háza fém, és fekete és ezüst színben kapható - jelen esetben a gyár mellőzi a további, divatos vagy fiatalos(nak mondott) színeket. Kívülről leginkább az optika látványa emeli márkatársai fölé a DMC-LX3-at ami méretben elég nagy. Látványelemként zoom- vagy fókuszgyűrűt imitáló recés részek vannak rajta, melyek annyira élethűek, hogy a gépet még nem ismerve, kézbevételkor az volt az első, hogy megpróbáltam megtekergetni a "gyűrűket". Sajnos meg sem mozdultak, ezért kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy ezek funkcionálisan legfeljebb körömreszelésre jók. A látvány viszont jól sikeredett.

Nagyon jó minőségű a gép kivitele, pontosak az illesztések, a szerkezet stabil és tömör. Kilóg a képből a műanyag akkumulátor/memóriakártya ajtó, ez törékeny és lötyög, vigyázni kell rá. A gép oldalán található ajtó már kicsit stabilabb, bár ez is műanyag. Ez alatt bújik meg az USB, AV port, valamit a HDTV kimeneti port - merthogy ilyen is van a LX3-on. Igaz, kábel nincs hozzá az alapcsomagban, ezt külön kell megvenni.

A gombok kiosztása a Panasonic-tól megszokott. A ki-be kapcsoló jól szeparáltan, a gép tetején egy mechanikus gomb formájában található meg. Jól kitapintható, mozgása megfelelően határozott. Sok gyártó ezt az alapvetően fontos gombot túl kicsire tervezi vagy nyomógombként süllyesztve helyezi el, amit sötétben keresgélni kell, ez elég idegesítő tud lenni. Mellette van az exponálógomb, valamint az azt körülölelő forgó mozgást végző zoomgyűrű és a módtárcsa. Felülről nézve egyértelműen megkülönbözteti az LX3-at kisebb társaitól a vakupapucs, a vaku nyitó és a "Focus" gomb.

Az LX3 hátulról szinte semmiben nem különbözik a legtöbb Panasonic kisgéptől. A hátlapot főképpen a nagy, 3 collos kijelző fedi le, a szokásos gombok jobb oldalon sorakoznak. A márkától megszokott módon a felvétel/lejátszás funkció között egy különálló, a ki-be kapcsolóhoz hasonló gombbal válthatunk. Ami komolyabb gépre utal, az a "Q.Menu" mellett lévő "AF/AE Lock" gomb, amiről később még említést teszünk.

A gépet elölről a már említett nagyméretű objektív uralja. A komoly megjelenést hivatott fokozni, hogy az optika oldalán helyezték el az oldalarány (Aspect 4:3/3:2/16/9) és az élességállítás (AF/AF Macro/MF) kiválasztásra dedikált kapcsolókat. A szögletes gép fogása elég jó és stabil. Ennek fő oka, hogy 108.7 x 59.5 x 27.1 mm-es külső mérete egy kiskompakt géphez képest nagynak számít, bár mérete így sem túl nagy: zsebben szépen elfér. A gép súlya 265 gramm, tehát elődjéhez képest 45 grammot hízott. Az áttervezett függőleges előlapi ujjtámasz jobb, mint a korábbi modellek vízszintes verziója, valamint a hüvelykujj alatti támasz is jótékony hatással van a fogásra. A gép mérete és súlya lehetővé teszi az (legalábbis az ultrakompaktokhoz képest) a stabil fogást: kényelmes és kellemes dolog a DMC-LX3-al fotózni.

A hátlapi gombok mérete éppenhogy megfelel, igaz, a nagy kijelző miatt nem lehet sokat variálni ebben a vonatkozásban. A "Q.Menu" gombja, vagyis a joystick viszont lehetne nagyobb.

Kijelző, kereső

A 3 collos TFT LCD kijelző kimagasló, 460 ezer pixeles felbontásával nagyon jól ellátja a feladatát. Képe éles, a színvilág élethű és korrekt, tehát a látvány alkalmas a tudatos beállítások elvégzésére. Elődeivel ellentétben a kijelző 3:2-es oldalaránnyal rendelkezik (az LX1 és LX2 kijelzője 16:9-es volt). Éles szögből is jól látható, valamint kevés fénynél automatikusan kivilágosodik, hogy lássunk rajta valamit. A képernyő fényereje természetesen manuálisan is szabályozható.

A géphez - a Sigma DP1-hez hasonlóan - vakupapucsra csúsztatható átnézeti keresőt lehet opcionálisan vásárolni. Az, hogy ez egyáltalán lehetséges mindenképpen pozitívum, azonban az ilyen rendszer a pluszköltség és a körülményesség miatt sokaknak nagyon nem tetszik. Tény, hogy a plusz kereső csupán a kép 82%-át fedi le - nagylátószögben, ugyanis zoomoláskor nem csinál semmit. Pontosabban folyamatosan 24 mm-en marad, így komponálni pedig enyhén fogalmazva is kellemetlen.